Nem úgy éltem, mint egy szocialista ember, nem szeretett a rendszer – Török Ádám zenész

szerző
narancs.hu
publikálva
2018. febr. 10., 14:58
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Nemcsak a szocialista lemezgyári illetékesek, de a Bartók család szemében is szálka volt. Túl sokat csajozott, hippivezérnek tartották. A 70 éves Török Ádámmal a születésnapi koncertje után beszélgettünk. Ajánló.

Magyar Narancs: Tavaly Papp Gyula billentyűssel lemezre vettétek azokat a Bartók-feldolgozásokat, amelyeket még a hetvenes évek elején találtatok ki, de akkor nem játszhattátok. Miért?

Török Ádám: Az örökösök nem engedték, hogy hosszú hajú hippik nyúljanak Bartók zenéjéhez. Már felvettük az Egy este a székelyeknélt és az Első román táncot a rádióban, de ifj. Bartók Béla letöröltette. Persze nálunk jobb helyzetben lévő művészeket is gáncsoltak, a Kossuth-szimfónia balettverzióját, de Mészáros Márta Csodálatos mandarin-filmjét is letiltották. Engem kifejezetten utáltak, mert autodidakta zenészként játszottam Bartókot. De 2016-ban lejártak a szerzői jogok, ezért Papp Gyulával nekiálltunk újra a feldolgozásoknak. Csináltunk két új átiratot is, ezek közül az Allegro Barbarónak a 70. születésnapi koncertemen volt az ősbemutatója. Gyuszi ezt nagy idolja, Keith Emerson, illetve volt osztálytársa, Kocsis Zoltán emlékére hangszerelte és játszotta el.

MN: Másképp alakult volna a Mini története, ha lemezetek jelenik meg a hetvenes évek elején?

TÁ: Meggyőződésem, hogy világsztárok lehettünk volna. A dalaink megütötték az angolszász progresszív rockzenekarok mércéjét, Papp Gyula pedig úgy zongorázott, mint akkoriban a legjobbak. Csak hát nem szeretett minket a rendszer, lemezt nem csinálhattunk, Gyula pedig átment a Skorpióba. Az első lemezünk sokkal később, a hetvenes évek végén jelent meg, a tagok kicserélődtek, és ekkor már progrock helyett jazzrockot játszottunk.

MN: A zenével volt baj, vagy a szövegekkel?

TÁ: Inkább az én viselkedésemmel. Erdős Péter, az akkori popcézár meg is mondta, hogy nem úgy élek, mint egy szocialista ember. Hát tényleg nem úgy éltem. Az volt a baj, hogy túl sokat csajoztam, hippivezérnek tartottak.

MN: Az voltál?

TÁ: Soha nem politizáltam a színpadon, csak kocsmában, részegen. Még a nagy, 1972. március 15-i tüntetésen sem vettem részt, az utána következőkön pedig már csak azért sem, mert a rendőrség pár nappal március 15. előtt mindig bevitt, hogy ne szervezkedjek. Pedig nem szerveztem én semmit, csak bulikat. De akkoriban már az is rendszerkritikusnak számított, hogy nem simultunk be a lemezgyárból diktált trendekbe. Erdős például azt akarta, hogy vegyek be három lányt, akik majd vokáloznak, én meg énekeljek és táncoljak előttük nagy kalapban. Fiatal hippi voltam, tettem rá magasról.

Soós Tamás teljes interjúja az aktuális print Magyar Narancsban olvasható.

szerző
narancs.hu
publikálva
2018. febr. 10., 14:58
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Török Ádám
Mini
Ezt már olvasta?