Hajós András: „Karácsony Gergely nem a barátom”

szerző
narancs.hu
publikálva
2017. máj. 21., 14:00
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Hajós András szórakoztatóipari polihisztor kortesbeszédet tartott Karácsony Gergely közelgő miniszterelnökségének oltáránál, s mi ezt most teljes terjedelmében közöljük, s nem csupán azért, mert Hajós úgy tizenötször elhatárolódik benne Karácsonytól, s nem is csak azért, mert derűs és jó szándékú szöveg, hanem azért is, mert úgy kezdte, mint Napóleon:

„Köszönöm a meghívást! Azért jöttem, hogy támogassam Karácsony Gergely miniszterelnök-jelöltet.

Karácsony Gergely nem a barátom.

Amikor, egy évtizede is tán, először találkoztam vele egy kutatócégnél, észleltem, hogy jó kiállású, mosolygós, halk szavú és lényeglátó fiatalember. Szimpatikus volt, de nem barátkoztunk össze, nem boroztunk és nem laktunk egy kollégiumi szobában, nem váltottuk meg hajnalig a világot, nem alapítottunk közös céget, nem voltunk együtt ösztöndíjasok, és nem figyeltek meg minket közösen. Egyszerűen csak elvégeztük akkor a közös munkánkat.

Csak dolgoztunk együtt normálisan, ahogy a normálisok szoktak.

Karácsony Gergely nem a barátom.

Amikor legközelebb fiatal politikusként láttam, tetszett amit és ahogy képviselt. Hangot adtam ennek néha interjúkban és nyilatkozatokban is, ha erről kérdeztek. Szavaztam is rá, örültem a sikerének.

Láttam, hogy a parlamentben is az a jó kiállású, mosolygós, halk szavú és lényeglátó fiatalember maradt, akit annak idején megismertem. Elégedetten figyeltem, ahogy fiatal társaival – szinte az utcáról – parlamenti politikus lett. Ezt nagyon sokunk  sikerének éreztem.

Egyszer felhívott és megköszönte, hogy jókat mondtam róla. De megint nem barátkoztunk össze. Én nem hívtam ezután, és nem kértem segítségét ügyes-bajos dolgaimban. Nem kaptam tőle infót, tippet, nem lettem jól értesült, és nem tettem cserébe’ neki apró szívességeket, amiket ő nem viszonzott egyel nagyobbakkal.

Csak végeztük a néhol közös dolgunkat, de külön-külön, normálisan, ahogy a normálisok szokták.

Karácsony Gergely nem a barátom.

Amikor az egyik kampányában részt vettem, nem is ajánlott, de nem is kértem volna érte pénzt. Tudtuk, hogy valami közös célért csináljuk mindketten a magunk dolgát, ezúttal egymás mellett. Jól dolgoztunk, jól is éreztük magunkat. De nem barátkoztunk össze, nem én gyártottam a kampányfilmjét a haverjaimmal, és az utána következőket sem, és nem lettem a beszédírója sem, de még csak egy árva tanulmányt se írtam neki pár millióért, ő pedig nem szólt le sehova érdekemben, én meg nem jártam vele gyűlésekre, így aztán egyszer csak nem lettem semmilyen bizottságban tag, és a pártkasszájukba se gyűjtöttem, nem is nyertem cserébe kulturális pályázatot, és programigazgató se lettem, de még csak egy árva alapítványi vagy egyesületi elnök sem.

Csak egyszerűen csináltuk a saját dolgunkat normálisan, ahogy a normálisok szokták.

Karácsony Gergely nem a barátom.

Amikor eljött a gyerekével egy gyerekelőadásomra, azt onnan vettem észre, hogy ott volt, mert vett jegyet. Utána picit beszéltünk, de nem a kerületi hirdetési oszlop bizniszről, hanem  a gyerekről, a gyerek előtt persze, amit a gyerekek utálnak, ezért húzzák az apjuk nadrágját, és akkor elmennek haza. Azóta néha beszéltünk vagy írtunk egymásnak SMS-t, hogy »kösz, amit mondtál, tetszett«, vagy »ez jó volt, gratu«, vagy »ez nem tetszett«. Csupa apróság, lehallgatni sem érdemes dolgok. (Amúgy én mindig nagyon artikulálok, ha telefonon valami bonyolultabb kifejezést mondok, »state capture«, »shortolás«, »tömegpszichózis«, »kognitív disszonancia«, szegény gyerek, aki oda van rendelve a gép elé, hogy leírja, ne görnyedjen már duplán!)

Amióta Karácsony Gergely Zugló polgármestere lett, még kevesebbet zavarom.

Most mit nyaggassam, van neki munkája bőven, nem fogok még én is az ötleteimmel a nyakára járni. Nem is lettem a helyi újság tulajdonosa, lakóparkot sem építek, de még csak a kerületi tévé teletextjének szerkesztéséért sem veszek fel milliókat, és egy árva önkormányzati lakást vagy üzlethelyiséget sem akasztottam le. Cserébe nem is áll módomban Karácsony Gergelyt helikopteren utaztatni vagy a jachtomon vendégül látni, és – a bulvársajtó nagy sajnálatára – fiatalosan szép feleségeink sem bruncholnak a fánkozóban. (Röstellem, de nem is tudom igazán, ki a felesége, igaz, néha azt se, ki az enyém.)

Csak egyszerűen csináljuk a saját dolgainkat normálisan, ahogy a normálisok szokták.

Szóval, akkor nem a barátom, nem szövetkeztünk, nem vagyunk összefonódva, nincs bizniszünk, nem vagyok a pártja tagja, nem gyűjtök neki pénzt, nem rak pozíciókba, de akkor mit keresek itt?

HÁT EZT! PONT EZT!

Karácsony Gergely és köztem példaértékű kapcsolat – nincs.

De egyáltalán, mit bizonygatom én ezt itt, hát fontos ez? Miért nem beszélek a politikáról, hazánk állapotáról, a fontos dolgokról, a lényegről?

De hisz arról beszélek. Végig arról beszéltem. De egy kifordított országban már csak így lehet. És EZ nem normális.

És itt álljunk meg egy pillanatra. Felfogjuk ennek a szónak az erejét? NORMÁLIS. Értjük még, hogy ez mit jelent?! Hát, kell erre külön szót fecsérelni, hogy milyen az a normális?

Sajnos kell erről beszélnünk. Mert ami körülöttünk zajlik, az a legtöbbször nem normális.

Mert abnormális erők kifordították, felforgatták, kifosztották és felültették Magyarországot. Amit tesznek, szabadságharcnak mondják. Pedig az nem szabadságharc, hanem szabadsarc.

Sokak szerint már mindegy. Ez ilyen lett és nincs mit tenni. Sokak szerint úgysem lehet leváltani Orbán Viktor rendszerét. De ha mindenki így gondolja, akkor jön az összeomlásnál is rosszabb – a megszokás. A belesimulás, vállrándítás, félrenézés. Amikor egyszer csak ez lesz a normális. Amikor visszamenőleges hatállyal átírják a magyar szótárunkat, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy ami tegnap tisztességtelen, erkölcstelenség és ízléstelen volt, az mára normálissá lett. Hogy az alkotmányos erőszak és a törvénykezési bűnözés mindennapos lett. És már-már azt érezzük, hogy ez olyan megszokott, normális.

Ha elhisszük, hogy normális az, ami ma Magyarországon történik, akkor van végünk.

Hát hogy juthattunk idáig?! Hogy lett ennyire beteg a hazánk?! Nem mindenért mai gazdái felelősek. Régi betegségei is kiújultak, elhanyagolt nyavalyái is elharapóztak. De akiknek dolga lett volna mindezt kezelni, azok még új kórokkal is megfertőzték ezt az országot.

Ez ellen tenni kell. Mindannyiunk dolga. Akik még normálisak vagyunk. Meg kell találnunk a normális, a tisztességes embereket, és velük együtt vagy külön-külön, de egy célért kell dolgoznunk: hogy Magyarország újra normális hely legyen.

Ahol MINDENKI SZÁMÍT.

Olyan politikusokat kell találnunk, akik nem csalnak, nem mutyiznak. Akiknek a politizálás nem a gátlástalan urambátyámrendszer magasabb szintre emelését jelenti. Akik nem az ország leggazdagabb, hanem az ország leghasznosabb emberei akarnak lenni. Akik nem erőszakkal és törvényszegéssel akarják megoldani a dolgokat, hanem ésszel, tárgyalással, munkával. Hol vannak ilyenek?

Hát például itt, Karácsony Gergely miniszterelnök-jelölt személyében.

Észre kell vennünk és meg kell becsülnünk azt a munkát, amit Karácsony Gergely az elmúlt években parlamenti képviselőként vagy polgármesterként végez.

Észre kell vennünk és meg kell becsülnünk azt, aki párbeszédet és összefogást hirdet.

Karácsony Gergely kiállta az idő próbáját, és eddigi karrierjével bebizonyította, hogy van tisztességes politizálás. Az ilyen embereket támogatnunk kell.

Én is ezért vagyok itt. Nem barátkozni jöttem. Hanem dolgozni.

A munka legjelentősebb része persze Önökre, szavazókra hárul majd, az urnák előtt. Kérem, végezzék önök is el a munkájukat, tájékozódjanak, mérlegeljenek és szavazzanak.

Karácsony Gergely nem a barátom.

Karácsony Gergely a miniszterelnök-jelöltem!

Köszönöm, hogy meghallgattak, kérem támogassák önök is Karácsony Gergely miniszterelnök-jelöltet.”

szerző
narancs.hu
publikálva
2017. máj. 21., 14:00
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?