Várhegyi Éva: Ekotrip

És a hajó megy

szerző
Várhegyi Éva
publikálva
2015/8. (02. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ha a KSH „első becslése” megerősítést nyer, akkor a GDP 3,5 százalékos tavalyi bővülésével Magyarország az uniós élmezőnybe kerülhet.

A bizonytalanságot az utolsó negyed­év váratlan meglódulása jelenti, aminek okait még csak találgatni lehet. A hivatalos értékelések a kormány liblingjének tekintett ipari és építőipari teljesítményt emelik ki, míg a független elemzők szerint a két kedvenc ágazat már leszálló ágban van, és inkább a szolgáltató szektor (például a turizmus) teljesíthetett várakozáson felül (ami az alaposan leértékelődött forint mellett nem volna meglepő).

Bár a növekedési kilátások megítélése nem egységes, az európai pénzpumpa beindítása és az alacsony olajár mindenkinek rózsaszínűre varázsolta a szemüvegét. A legoptimistább a Merrill Lynch londoni elemzője, aki szerint a magyar gazdaság növekedése a tavalyit is túlszárnyalhatja, megközelítve a 4 százalékot, és még jövőre is 3 százalék közelében maradhat. Az uniós pénzek gyorsított lehívásával elért beruházási boom megismétlődésére ő sem számít ugyan, de arra igen, hogy az euróövezeti növekedés felgyorsulása a magyar gazdaságot is magával húzza. Meg arra, hogy az energiaköltségek csökkenése és a banki „elszámoltatás” jóvoltából a háztartások zsebében maradó pénzek lökést adnak a fogyasztásnak.

Más elemzők is látják e növekedési tényezőket, de a várható dinamikát kevésbé optimistán ítélik meg. Még a magyar kormány és az MNB is a növekedés lassulásával számol, és hozzájuk hasonlóan 2,5 százalékos ütemet prognosztizál az Európai Bizottság és az IMF is az idei évre. Az uniós elemzők utalnak rá, hogy a tavalyi kiemelkedő gyarapodást elsősorban olyan egyszeri tényezők hajtották, mint a növekedési hitelprogram vagy a 2007–2013-as uniós költségvetési periódus kifizetései. A középtávon mindössze 2 százalékos növekedést prognosztizáló IMF elismeri ugyan, hogy Magyarország kifelé jön a válságból, de a tartós gazdasági növekedés és a magánszektor magasabb foglalkoztatása érdekében gazdaságpolitikai változásokat sürget. A közmunkaprogram helyett például célzottabb szociális jóléti rendszert, az egykulcsos helyett pedig progresszív adórendszert. Szorgalmazza továbbá az ágazati különadók fokozatos megszüntetését, a pénzügyi szektorra nehezedő kormányzati nyomás enyhítését, különösen a bankadó és az állami befolyás csökkentését.

Varga Mihály a kiváló tavalyi növekedési adatot kommentálva büszkén jelentette be, hogy a magyar GDP elérte végre a válság előtti szintet (arról persze hallgat, hogy a térségben ezzel az utolsók vagyunk). Az OECD múlt hétfőn közreadott jelentése viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy a kétezres évek közepén leállt az egy főre jutó magyar nemzeti jövedelem felzárkózása a gazdagabb országokéhoz, és ennek a hátterében az alacsony szinten megrekedt termelékenység áll. A fejlett országokat tömörítő szervezet elismeri ugyan a magyar reformok jelentőségét, ám a jövedelmi egyenlőtlenségek felerősödését (más országokhoz hasonlóan) Magyarországon is a növekedés fő akadályának látja.

A múltbeli gazdasági fejlődés, illetve a tavalyi eredmények megítélése a jövő szempontjából is fontos, hiszen ettől függ, hogy a felzárkózás zálogát az eddigi út folytatásában vagy éppen ellenkezőleg, a korábbi vágányról való letérésben látjuk-e. Matolcsy György a magyar gazdaság kilábalását a válságból az „unortodox” politika sikereként méltatta egy konferencián, a strukturális reformok, az új munkahelyek és a politikai stabilitás hármasának fontosságát hangoztatva. (Arra nem tért ki, hogy az OECD által is méltatott fő reformintézkedés, a munkapiac rugalmassá tételének neoliberális politikája mitől volna „unortodox”, és azt sem részletezte, hogy a közmunkán kívül hol jöttek létre érdemben új munkahelyek.)

Korábbi államtitkára, Cséfalvay Zoltán OECD-nagykövet is hasonló hangszerelésben kommentálta a szervezet friss jelentését. Szerinte a 2011–2012-ben bevezetett reformok „mélyek és sikeresek” voltak, különösen a munkaerőpiac és a nyugdíjrendszer szabályozásában, a tőkebefektetési korlátok lebontásában, valamint az innováció támogatásában. Arról nem ejtett szót, hogy a rugalmasabbá tett munkapiac ára a kiszolgáltatottság növekedése, a munkanélküliségi segély folyósítási idejének durva csökkenése és a sztrájkjog megnyirbálása, miként arról sem, hogy kormánya a külföldi befektetőket a szolgáltató ágazatokban jókora különadókkal és más versenytorzító intézkedésekkel lehetetleníti el.

Nem meglepő, hogy a felzárkózási esé­lyein­ket latolgató nemzetközi szervezetek korántsem látják ilyen rózsásnak a helyzetet: ők a tartós növekedéshez érdemi változtatásokat tartanak szükségesnek. Az OECD-nek a jövedelmi egyenlőtlenségeket erősítő és ezzel a növekedést hátráltató „ördögi kör” megtörésére tett javaslatai sok vonásukban szembemennek az eddigi magyar gazdaságpolitikával. A felzárkózási folyamat beindulásához fontosnak tartják például a diplomások számának emelését és az esélyegyenlőség növelését az oktatásban. Hasonló okból javasolják a munkát terhelő elvonások és a szociális kiadások átrendezését úgy, hogy az alacsony jövedelműek terhelése érdemben mérséklődjön. (Egy összehasonlító grafikonjukból például kiderül, hogy az – amúgy is alacsony – minimálbéreket Magyarországon terheli a legnagyobb arányú elvonás.) Az IMF-hez hasonlóan az OECD is a növekedést hátráltató tényezőnek tartja a kormány versenytorzító intézkedéseit a kiskereskedelemben, az energetikában és a telekommunikációban, és azt is megállapítja, hogy a különadók nem tesznek jót a beruházási kedvnek.

Az viszont nagyon is meglepő, hogy mintha a kormányfő is ráébredt volna: ha a hatalmát konzerváló tartós anyagi gyarapodást szeretne elérni az országában, akkor változtatnia kell a szabadságharcos hevületéhez illesztett Nyugat-ellenes, főként a szolgáltató szektorokban működő multikat lerabló gazdaságpolitikáján. Az EBRD-vel a múlt hétfőn kötött megállapodással éppen a legfontosabb küzdőterén, a bankokkal folytatott háborújában fújt visszavonulót. Ebben a bankadó csökkentése mellett egy sor piackonform vállalást tett Orbán Viktor (például a többségi állami tulajdon leépítését, valamint a „méltányos verseny és egyenlő bánásmód” biztosítását a bankoknál), amelyek a pénzügyi szektoron kívüli befektetőket is megnyugtathatnak. Erős jóindulattal élve, a bankokkal megkötött békét a Nyugattal való kiegyezésnek is tekinthetjük – és ez valóban tartós növekedési impulzust adhat a magyar gazdaságnak.

Ám erre még nem vehetünk mérget. Fellini filmjében is csak pár napig hajózhat békésen a híres operaénekest utolsó útjára kísérő társaság, egy menekültekkel teli bárkával való találkozás azonban hamar visszarántja őket a világháború brutális valóságába. Mi is járhatunk így.

szerző
Várhegyi Éva
publikálva
2015/8. (02. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?
  • Egotrip

    Sándor Judit: Testbeszéd

    Az egészségügyi törvény szerint embriónak tekinthető minden élő emberi embrió a megtermékenyítés befejeződése után a terhesség 12. hetéig.

    Szerző
    Sándor Judit
    Posztolva
    2016. aug. 05., 11:10
    Kommentek
    0
    Sándor Judit: Testbeszéd
  • Egotrip

    Maga itt a tánctanár?

    Mérő László: Ha én iskolaigazgató lennék

    Mindenekelőtt szerződtetnék néhány nagy tanár­egyéniséget. Kerül, amibe kerül – és nem is kerülne annyira sokba.

    Szerző
    Mérő László
    Posztolva
    2015. szept. 12., 18:22
    Kommentek
    7
    Mérő László: Ha én iskolaigazgató lennék
  • Egotrip

    Balázs Zoltán: A jobb lázadása

    Egy évvel ezelőtt még nem hittem volna, hogy a hozzánk képest jóval gazdagabb európai országok egyik fő politikai témája, a bevándorlás ilyen viharos gyorsasággal nálunk is központi probléma lesz.

    Szerző
    Balázs Zoltán
    Posztolva
    2015. aug. 13., 13:32
    Kommentek
    41
    Balázs Zoltán: A jobb lázadása
  • Egotrip

    Takács Ferenc: Kapirgáló

    Szerző
    Takács Ferenc
    Posztolva
    2015. aug. 13., 07:57
    Kommentek
    0
    Takács Ferenc: Kapirgáló
  • Egotrip

    Maga itt a tánctanár?

    Mérő László: Sokfajta játék

    Úgy negyven évvel ezelőtt a beszervezőtiszt azzal érvelt, hogy Róbert barátunk nyugati kém, ezért hazafias kötelesség jelenteni róla. Elhűlve kérdeztem, miből gondolják, hogy kém? A tiszt válasza: tudjuk, hogy sokkal többet költ, mint amennyit keres. Ezt csak a kémkedésért kapott pénzből finanszírozhatja.

    Szerző
    Mérő László
    Posztolva
    2015. jul. 21., 16:45
    Kommentek
    2
    Mérő László: Sokfajta játék
  • Egotrip

    Várhegyi Éva: Ekotrip

    „A polgári kormány az adócsökkentés kormánya volt az elmúlt években, és azt szeretnénk, ha az maradna a jövőben is” – mondta Rogán Antal a 2016-os büdzsé beterjesztésekor.

    Szerző
    Várhegyi Éva
    Posztolva
    2015. jul. 18., 14:06
    Kommentek
    0
  • Egotrip

    Mérő László: Maga itt a tánctanár?

    Ne a mesterséges intelligenciától féljünk!

    Több mint 25 évvel ezelőtt első könyvem, az Észjárások első kiadásában írásba adtam életem egyik legnagyobb tévedését, miszerint a mesterséges intelligencia (MI), a számítógép sohasem fogja legyőzni az embert sakkban.

    Szerző
    Mérő László
    Posztolva
    2015. jun. 21., 11:40
    Kommentek
    8
    Ne a mesterséges intelligenciától féljünk!
  • Egotrip

    Mérő László: Miért éppen Európa?

    Úgy tizenöt évvel ezelőtt, amikor Magyarország EU-tagsága még csak egy távoli álomnak tűnt, szerb barátaimmal iszogattunk. Néhány pohár sligovica után a szememre vetették, hogy miért kis kortyonként iszom, miért nem egyben hajtom fel a feleseket, ahogy azt kell. Erre ez jött ki a számon: „Tudjátok, nálunk, Európában mindenki úgy iszik, ahogy akar.”

    Szerző
    Mérő László
    Posztolva
    2015. ápr. 30., 08:27
    Kommentek
    7
    Mérő László: Miért éppen Európa?
  • Egotrip

    Bán Zoltán András: Noé vendéglője

    Tizenötödik számla – Putyin után Schwarzenegger

    Farsang utóján, ahogy az antialkoholista Kálnoky László írta, meglehetősen vonszolt léptekkel közeledem törzsasztalom felé a „Kicsit szomorkás a hangulatom máma” című slágert maga elé dúdoló romkocsma-övezetben, ám elhatározásom az elmúlt évben magamba döntött hordók ellenére továbbra is sziklaszilárd: ma végre belekezdek sorsdöntő előadás-sorozatomban a Magyar Mámor történetéről.

    Szerző
    Bán Zoltán András
    Posztolva
    2015. márc. 28., 15:02
    Kommentek
    0
  • Egotrip

    Várhegyi Éva: Ekotrip

    És a hajó megy

    Ha a KSH „első becslése” megerősítést nyer, akkor a GDP 3,5 százalékos tavalyi bővülésével Magyarország az uniós élmezőnybe kerülhet.

    Szerző
    Várhegyi Éva
    Posztolva
    2015. márc. 19., 12:02
    Kommentek
    0
  • Egotrip

    Balázs Zoltán: A jobb lázadása - Ki látott már szocialistát?

    Szerző
    Balázs Zoltán
    Posztolva
    2015. márc. 08., 10:27
    Kommentek
    11
    Balázs Zoltán:  A jobb lázadása - Ki látott már szocialistát?
  • Egotrip

    Mérő László: Maga itt a tánctanár?

    25/40

    A rendszerváltás idején sokszor sokan példálóztak azzal, hogy Mózes népe az egyiptomi rabszolgaságból való szabadulás után negyven évig bolyongott a sivatagban. Már akkor is látszott, hogy nem lesz olyan egyszerű, egyenes az út a diktatúrából a nyugati demokráciába. Érdemes talán a kis napi szenzációnkat, az Orbán–Simicska-konfliktus kiteljesedését ebből a szempontból is megvizsgálni.

    Szerző
    Mérő László
    Posztolva
    2015. márc. 04., 10:03
    Kommentek
    9
    25/40
  • Egotrip

    Mérő László: Je suis Ahmed

    Magyarországon alapvető dolgokban kellene zöld ágra vergődnünk ahhoz, hogy érdemben hozzá tudjunk szólni a párizsi tüntetésekhez. Például abban, hogy tüntethetünk-e a saját, adott esetben rasszista bunkóink mellett, ha aljas módon legyilkolják őket. Mérő László különvéleménye a terrortámadásról.

    Szerző
    Mérő László
    Posztolva
    2015. jan. 22., 15:25
    Kommentek
    19
    Mérő László: Je suis Ahmed
  • Egotrip

    Váradi Balázs: Csak semmi politika!

    Testvéri tankok

    A magyar közpolitika mostanában nemcsak csüggesztő, de végtelenül provinciális is. Amikor azt próbáljuk bemutatni és megérteni, mi zajlik körülöttünk, alaptörvényestül, stadionostul, hajléktalanüldözésestül, áfacsalásostul, hajlamosak vagyunk kézlegyintéssel elintézni azokat a körülményeket, amelyek éle­tünk színterén, ezen a kilencvenháromezer négyzetkilométeren kívül esnek.

    Szerző
    Váradi Balázs
    Posztolva
    2015. jan. 19., 10:12
    Kommentek
    0
  • Egotrip

    László Géza: Visszajátszás

    Rögtönzések kora

    Lehet a rögtönzésben valami nagyszerű érzés: nekünk ösztönösen is sikerül, ami másoknak csak erőlködés árán, vagy még úgy sem. Nem kellenek ide hatástanulmányok és egyéb apparátusi hókuszpókusz! 2010 óta sok meglepő döntés született, gyakran előkészítetlennek is tűntek, de volt bennük logika. Még ha nem is szerettük e logikát, de volt.

    Szerző
    László Géza
    Posztolva
    2015. jan. 19., 10:12
    Kommentek
    0
  • Egotrip

    Bán Zoltán András: Noé vendéglője

    Tizenharmadik számla – A cári Magyar Borbizottság titokzatos története (a vég)

    Amint az utóbbi hetekben örömtelien sokasodó számú egyik tüntetés végeztével befordulok a kocsmámat rejtő romsikátorba, azon kapom magam, hogy akaratlanul is a „Sej, a mi lobogónkat” kezdetű dalt dúdolom magam elé, különös tekintettel a „fényes szellők fújják” sorra.

    Szerző
    Bán Zoltán András
    Posztolva
    2015. jan. 19., 10:12
    Kommentek
    0