Techet Péter: Svarcgelb

Szabad Budapest, független Dunántúl
szerző
Techet Péter
publikálva
2017/47. (11. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A migrációs válság mellett Európát a következő években az új szeparatista mozgalmak állíthatják súlyos kihívások elé.

Szeparatizmus és szeparatizmus közt is lehet persze különbség: láttunk már olyan elszakadási, önállósodási mozgalmat, aminek a célja éppenséggel a nemzetállamiság meghaladása lenne, a betagozódás a „régiók Európájába”. A mostani katalán példa éppen nem erre mutat: a barcelonai vezetés nem erős régiót, csupán új nemzetállamot akar. Ám nem mindegyik európai szeparatizmus mögött áll ilyen etnicista gondolkodás. Az autonóm Erdély, az autonóm Vajdaság, Trieszt, Veneto vagy Isztria ügyét éppen az köti össze, hogy nem egyetlen etnikum kirekesztő vágyáról van szó (mint a katalán vagy székely autonómiatörekvések esetében), hanem történelmileg kialakult, többnyelvű, multikulturális régiók jogos lázadásáról – a bukaresti, belgrádi, római vagy zágrábi nemzetállami centralizmussal szemben.

Számos szomszédos országban a regionalizmus gondolata meghatározó, s megjelenik a pártpolitikában is. Horvátországban és Szerbiában regionális erők is ülnek a törvényhozásban, különféle politikai színezetű isztriai, baranyai, vajdasági, szandzsáki pártok. A szlovák-magyar Most/Híd párt is tekinthető egyfajta délszlovák regionális formációnak, amely éppen a térség soknyelvűségét, multikulturalizmusát akarja – a szlovák vagy magyar sovinizmussal szemben is – megőrizni. Noha egyelőre a transzszilvánizmusnak vagy a trieszti szabadság ügyének nincs erős pártpolitikai képviselete, a gondolat és a vágy, hogy e területek nagyobb önállóságot nyerjenek, szintén jelen van.

A mi hazánk a közép- és kelet-európai térség szinte egyetlen olyan állama, ahol nem csupán hiányoznak a regionális pártok, de a regionális identitások sem játszanak jelentős szerepet a politikai életben. Ez összefügg azzal is, hogy Magyarország egykoron épp azokat a területeket veszítette el, ahol a regionális vagy kisebbségi követelések megjelenhetnének. Trianon, a holokauszt és a németek kitelepítése után a szellemileg is kicsinnyé vált Magyarország sok tekintetben unalmas, homogén nemzetállam lett, amelynek sorsa a gazdasági és kulturális elszegényedés. Ám a regionalizmus hiánya összefügg a rendszerváltáskor rosszul összerakott választási törvénnyel is, az ugyanis semmiféle teret nem hagy az ilyen szervezeteknek. Míg Horvátországban az isztriai vagy baranyai elköteleződésű pártoknak nem kell országosan 5 százalékot elérniük, a 3-4 parlamenti helyhez elég, ha a saját régiójukban jól szerepelnek, addig Magyarországon az 5 százalékos küszöb megöli a helyi kezdeményezéseket. Hiába szavaznának a somogyiak vagy a zempléniek saját pártjukra – a küszöböt csupán egy megyéből megugrani nem lehet.

Mivel a regionalizmus sokszor gazdasági indíttatású – az elszakadni vágyó területek sokallják a befizetéseket és keveslik a juttatásokat –, Magyarországon például a budapesti autonómiáért harcoló pártnak kifejezetten jó esélye és létjogosultsága lehetne. Az ellenzék számára is egyszerűbb lenne a rezsimváltás, ha az ország nem lenne annyira centralizált, mint most.

Ugyanakkor a magyarországi központosítás a tévhitekkel ellentétben nem Budapestnek kedvez: sőt, a főváros talán a legnagyobb áldozata, gazdaságilag és kulturálisan egyaránt, a magyar nemzetállami centralizmusnak. A vád, hogy Magyarország Budapest-központú, legfeljebb földrajzilag igaz. Budapest tartja el a magyar vidék nagy részét, az ország politikája viszont a legkevésbé sem felel meg Budapest érdekeinek. Ha az adóbevételek nagyobb hányada maradhatna Budapesten, a főváros jobb gazdasági helyzetben lenne. Ma viszont kétszeres diszkrimináció elszenvedője: az uniós forrásokból a relatív jóléte miatt alig részesül, de a központosítás és a belső újraelosztás miatt az adóbevételei sem maradhatnak helyben.

Miért ne alakulhatna hát párt, amely Budapestnek nagyobb önállóságot követelne? A Budapest–vidék ellentét ráadásul nemcsak gazdasági természetű, hanem kulturális is: a konzervatívabb vidék és a mindig is liberálisabb főváros (Magyarország egyetlen igazi városa) között feszül. A Budapest–vidék szembenállás kijelölhetné a politikához elengedhetetlenül szükséges barát-ellenség koordinátákat is. Bizonyosan számos budapesti polgár nem csupán pragmatikus okokból értene egyet azzal, hogy ne az ő pénzéből tartsák el Borsodot vagy Szabolcsot, hanem kulturális és identitáspolitikai kategóriák szerint is kész lenne elsősorban budapestiként definiálni önmagát. A budapesti párt akár 20 százalékos, s így országos erő is lehetne. Ehhez persze először meg kéne szüntetni azt a választójogi kényszert, hogy egy pártnak gyakorlatilag több megyében is jelen kell lennie, ha sikeresen akar indulni.

És miért ne alakulhatnának másutt is helyi pártok? Nyugat-Dunántúl netán ne tudná jobban önmaga beosztani a helyben beszedett adóforintokat? Nincs elég történelmi és kulturális különbség a katolikus, nyugatos, labanc Dunántúl és a protestáns, keleties, kuruc Alföld között? Ne akarna Zemplén esetleg elszakadni Borsodtól? S a balatoni térség ugyan miért ne válhatna önálló régióvá? Az egyéni választókörzetek sem viszik közel a politikát a helyi ügyekhez – ma helyben szinte mindenütt az országos pártok futtatják jelöltjeiket és embereiket, és általában a pártlogó a döntő, nem a személy. A regionális pártok és követelések viszont életet lehelnének a helyi közéletbe, vitákat kavarnának – és így plurálisabbá tennék az egész magyarországi politikát. Hajrá, Budapest! Hajrá, Dunántúl! Hajrá, Zemplén, hajrá, Baranya! Hajrá, Viharsarok! Hajrá, regionalizmus!

szerző
Techet Péter
publikálva
2017/47. (11. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?
  • Egotrip

    Techet Péter: Svarcgelb

    A migrációs válság mellett Európát a következő években az új szeparatista mozgalmak állíthatják súlyos kihívások elé.

    Szerző
    Techet Péter
    Posztolva
    2017. dec. 26., 16:11
    Kommentek
    9
    Techet Péter: Svarcgelb
  • Egotrip

    Sándor Judit: Testbeszéd

    Az egészségügyi törvény szerint embriónak tekinthető minden élő emberi embrió a megtermékenyítés befejeződése után a terhesség 12. hetéig.

    Szerző
    Sándor Judit
    Posztolva
    2016. aug. 05., 11:10
    Kommentek
    0
    Sándor Judit: Testbeszéd
  • Egotrip

    Maga itt a tánctanár?

    Mérő László: Ha én iskolaigazgató lennék

    Mindenekelőtt szerződtetnék néhány nagy tanár­egyéniséget. Kerül, amibe kerül – és nem is kerülne annyira sokba.

    Szerző
    Mérő László
    Posztolva
    2015. szept. 12., 18:22
    Kommentek
    7
    Mérő László: Ha én iskolaigazgató lennék
  • Egotrip

    Balázs Zoltán: A jobb lázadása

    Egy évvel ezelőtt még nem hittem volna, hogy a hozzánk képest jóval gazdagabb európai országok egyik fő politikai témája, a bevándorlás ilyen viharos gyorsasággal nálunk is központi probléma lesz.

    Szerző
    Balázs Zoltán
    Posztolva
    2015. aug. 13., 13:32
    Kommentek
    41
    Balázs Zoltán: A jobb lázadása
  • Egotrip

    Takács Ferenc: Kapirgáló

    Szerző
    Takács Ferenc
    Posztolva
    2015. aug. 13., 07:57
    Kommentek
    0
    Takács Ferenc: Kapirgáló
  • Egotrip

    Maga itt a tánctanár?

    Mérő László: Sokfajta játék

    Úgy negyven évvel ezelőtt a beszervezőtiszt azzal érvelt, hogy Róbert barátunk nyugati kém, ezért hazafias kötelesség jelenteni róla. Elhűlve kérdeztem, miből gondolják, hogy kém? A tiszt válasza: tudjuk, hogy sokkal többet költ, mint amennyit keres. Ezt csak a kémkedésért kapott pénzből finanszírozhatja.

    Szerző
    Mérő László
    Posztolva
    2015. jul. 21., 16:45
    Kommentek
    2
    Mérő László: Sokfajta játék
  • Egotrip

    Várhegyi Éva: Ekotrip

    „A polgári kormány az adócsökkentés kormánya volt az elmúlt években, és azt szeretnénk, ha az maradna a jövőben is” – mondta Rogán Antal a 2016-os büdzsé beterjesztésekor.

    Szerző
    Várhegyi Éva
    Posztolva
    2015. jul. 18., 14:06
    Kommentek
    0
  • Egotrip

    Mérő László: Maga itt a tánctanár?

    Ne a mesterséges intelligenciától féljünk!

    Több mint 25 évvel ezelőtt első könyvem, az Észjárások első kiadásában írásba adtam életem egyik legnagyobb tévedését, miszerint a mesterséges intelligencia (MI), a számítógép sohasem fogja legyőzni az embert sakkban.

    Szerző
    Mérő László
    Posztolva
    2015. jun. 21., 11:40
    Kommentek
    8
    Ne a mesterséges intelligenciától féljünk!
  • Egotrip

    Mérő László: Miért éppen Európa?

    Úgy tizenöt évvel ezelőtt, amikor Magyarország EU-tagsága még csak egy távoli álomnak tűnt, szerb barátaimmal iszogattunk. Néhány pohár sligovica után a szememre vetették, hogy miért kis kortyonként iszom, miért nem egyben hajtom fel a feleseket, ahogy azt kell. Erre ez jött ki a számon: „Tudjátok, nálunk, Európában mindenki úgy iszik, ahogy akar.”

    Szerző
    Mérő László
    Posztolva
    2015. ápr. 30., 08:27
    Kommentek
    7
    Mérő László: Miért éppen Európa?
  • Egotrip

    Bán Zoltán András: Noé vendéglője

    Tizenötödik számla – Putyin után Schwarzenegger

    Farsang utóján, ahogy az antialkoholista Kálnoky László írta, meglehetősen vonszolt léptekkel közeledem törzsasztalom felé a „Kicsit szomorkás a hangulatom máma” című slágert maga elé dúdoló romkocsma-övezetben, ám elhatározásom az elmúlt évben magamba döntött hordók ellenére továbbra is sziklaszilárd: ma végre belekezdek sorsdöntő előadás-sorozatomban a Magyar Mámor történetéről.

    Szerző
    Bán Zoltán András
    Posztolva
    2015. márc. 28., 15:02
    Kommentek
    0
  • Egotrip

    Várhegyi Éva: Ekotrip

    És a hajó megy

    Ha a KSH „első becslése” megerősítést nyer, akkor a GDP 3,5 százalékos tavalyi bővülésével Magyarország az uniós élmezőnybe kerülhet.

    Szerző
    Várhegyi Éva
    Posztolva
    2015. márc. 19., 12:02
    Kommentek
    0
  • Egotrip

    Balázs Zoltán: A jobb lázadása - Ki látott már szocialistát?

    Szerző
    Balázs Zoltán
    Posztolva
    2015. márc. 08., 10:27
    Kommentek
    11
    Balázs Zoltán:  A jobb lázadása - Ki látott már szocialistát?
  • Egotrip

    Mérő László: Maga itt a tánctanár?

    25/40

    A rendszerváltás idején sokszor sokan példálóztak azzal, hogy Mózes népe az egyiptomi rabszolgaságból való szabadulás után negyven évig bolyongott a sivatagban. Már akkor is látszott, hogy nem lesz olyan egyszerű, egyenes az út a diktatúrából a nyugati demokráciába. Érdemes talán a kis napi szenzációnkat, az Orbán–Simicska-konfliktus kiteljesedését ebből a szempontból is megvizsgálni.

    Szerző
    Mérő László
    Posztolva
    2015. márc. 04., 10:03
    Kommentek
    9
    25/40
  • Egotrip

    Mérő László: Je suis Ahmed

    Magyarországon alapvető dolgokban kellene zöld ágra vergődnünk ahhoz, hogy érdemben hozzá tudjunk szólni a párizsi tüntetésekhez. Például abban, hogy tüntethetünk-e a saját, adott esetben rasszista bunkóink mellett, ha aljas módon legyilkolják őket. Mérő László különvéleménye a terrortámadásról.

    Szerző
    Mérő László
    Posztolva
    2015. jan. 22., 15:25
    Kommentek
    19
    Mérő László: Je suis Ahmed
  • Egotrip

    Váradi Balázs: Csak semmi politika!

    Testvéri tankok

    A magyar közpolitika mostanában nemcsak csüggesztő, de végtelenül provinciális is. Amikor azt próbáljuk bemutatni és megérteni, mi zajlik körülöttünk, alaptörvényestül, stadionostul, hajléktalanüldözésestül, áfacsalásostul, hajlamosak vagyunk kézlegyintéssel elintézni azokat a körülményeket, amelyek éle­tünk színterén, ezen a kilencvenháromezer négyzetkilométeren kívül esnek.

    Szerző
    Váradi Balázs
    Posztolva
    2015. jan. 19., 10:12
    Kommentek
    0
  • Egotrip

    László Géza: Visszajátszás

    Rögtönzések kora

    Lehet a rögtönzésben valami nagyszerű érzés: nekünk ösztönösen is sikerül, ami másoknak csak erőlködés árán, vagy még úgy sem. Nem kellenek ide hatástanulmányok és egyéb apparátusi hókuszpókusz! 2010 óta sok meglepő döntés született, gyakran előkészítetlennek is tűntek, de volt bennük logika. Még ha nem is szerettük e logikát, de volt.

    Szerző
    László Géza
    Posztolva
    2015. jan. 19., 10:12
    Kommentek
    0