Mérő László: Je suis Ahmed

szerző
Mérő László
publikálva
2015/3. (01. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Magyarországon alapvető dolgokban kellene zöld ágra vergődnünk ahhoz, hogy érdemben hozzá tudjunk szólni a párizsi tüntetésekhez. Például abban, hogy tüntethetünk-e a saját, adott esetben rasszista bunkóink mellett, ha aljas módon legyilkolják őket. Mérő László különvéleménye a terrortámadásról.

2012-ben a médiatörvényt azért tartottam aljasnak, mert a törvény alapján bármikor bárkit meg lehet büntetni. Nem gondoltam, hogy alkalmazni is fogják, és valóban, tartalom ­miatt az azóta eltelt három évben nem büntettek meg senkit. Ezt a fogadást, mert volt erre pár fogadásom, megnyertem, megittuk a bort, de a dolog ezzel még távolról sem ért véget.

Továbbra is úgy gondolom, hogy ha ezt a törvényt valaha is alkalmazni fogják, az nem az olyasfajta sajtótermékekről fog szólni, amilyenekbe én is szoktam írni, hanem inkább a szélsőjobboldali, gyakran uszító hangvételű lapokról, portálokról. Ezeket sok esetben egyéb, korábbi törvények alapján is el lehetne hallgattatni, de a hatalomnak így kényelmesebb. Azt remélik, hogy akkor majd én is érteni fogok belőle – lányomnak mondom, menyem is értsen belőle. Ezt írtam 2012-ben: „Hát ne értsünk belőle, következetesen és konokul ne. Nem lesz kellemes érzés egy náci orgánum mellett kiállnunk, de ha komolyan vesszük a saját tiltakozásunkat a médiatörvény ellen, akkor ez is kötelességünk lesz.”

Erre a legtöbb olvasóm reakciója az volt, hogy na, ebben azért nem foglak követni.

Most, a párizsi mészárlás utáni hazai tüntetések kapcsán afféle déjà vu érzésem támadt. Ugyanis sem a Je suis Charlie feliratokkal tüntetőinkkel nem értek egyet, sem azokkal, akik amellett, hogy a gyilkosságot persze elítélik, a Charlie újságíróit hibáztatják, hogy tehetnek a sorsukról, mert provokáltak.

Essünk túl a nehezén, mert itt sokkal fontosabb dolgokról van szó, mint hogy halottakról jót vagy semmit. Én a Charlie Hebdo című lapot sohasem szerettem. Krakéler bunkónak tartottam mindig is. Nem mehetek tüntetni azzal, hogy Je suis Charlie, mert nem vagyok az, távolról sem. Mégis kiállok mellettük – pontosan ugyanazért, amiért kiállnék mondjuk a fradista ultrák újságja mellett is, ha egy aljas médiatörvény alapján ítélnék el. És ha különösen aljasul ítélnék el őket, például gúnyolódásért halálra, akkor talán még azt is kiírnám magamra, hogy „fradista ultra vagyok”.

Más Párizsban tüntetni Je suis Charlie feliratokkal, és más Magyarországon. Párizsban ez a felirat azt jelenti, hogy szemét terroristák, elmentek ti a picsába. Nem hódolunk be nektek, és megvédjük a saját elveinket. Liberté, Égalité, Fraternité. Itt mi vagyunk otthon, és nem ti. Je suis Charlie, én vagyok Charlie, ide lőjetek, basszátok meg. Párizsban ez a felirat magyarán szólva ezt jelenti.

Magyarországon nem. Aki a párizsi tüntetésen kitesz magára egy ilyen feliratot, az kiteszi magát annak, hogy az elkövetők társai lelövik érte. Valódi kockázatot vállal azért, hogy kifejezze: ezek az állig felfegyverzett gengszter brigantik tényleg menjenek a picsába. Magyarországon ilyen kockázatot sokkal kevésbé vállalnak a tüntetők.

A mi tüntetőink megspórolták azt a munkát, hogy végiggondolják, mi mondanivalónk lehet innen Magyarországról a párizsiaknak – talán most épp csak annyi, hogy fel vagyunk háborodva és őszinte részvétünk. Akkor is csak ennyi, ha mélyen szolidarítunk a párizsi tüntetőkkel, és ha ott élnénk, mi is köztük lennénk, Je suis Charlie felirattal.

Dyab Abou Jahjah holland újságíró nem spórolta meg azt a munkát, hogy végiggondolja, neki mi a saját mondanivalója a párizsi eseményekről. Az ő zseniális Twitter-bejegyzése ihlette a következő gondolatot. Ha én egy táblát kitennék a magyarországi tüntetésen, arra ezt írnám: Je suis Ahmed, Ahmed vagyok. Ahmed Merabet volt az a rendőr, akit a terroristák hidegvérrel kivégeztek, miközben sérülten a földön feküdt. Az életét áldozta azért, hogy megvédje Charlie-ék jogát ahhoz, hogy kigúnyolják a hitét. Az én szememben a történtek igazi hőse ő, aki elsősorban francia, és emellett történetesen muszlim hitű.

Magyarországon ennél sokkal alapvetőbb dolgokban kellene valamennyire zöld ágra vergődnünk ahhoz, hogy érdemben hozzá tudjunk szólni a párizsi tüntetésekhez. Például abban, hogy tüntetünk-e a fradista ultráink mellett, ha a jelenlegi médiatörvény alapján ­aljas módon vegzálnák őket. Vagy tüntethetünk-e a saját krakéler bunkóink mellett, ha aljas módon legyilkolják őket.

Franciaországban 2002-ben a baloldali szavazók orrcsipesszel mentek Jacques Chiracra, a jobboldali jelöltre szavazni Le Pen ellen, amikor Lionel Jospin, az ő jelöltjük nem jutott be a második fordulóba. A hátuk közepére sem kívánták Le Pent, leszavazták, de ha őt érte volna terrortámadás, mellette tüntetnének. A hátuk közepére sem kívánják a Charlie Hebdót, de a héten egymillió példányban meg fogják venni az emlékszámot. Az első tüntetésen az életét kockáztatta néhány tízezer bátor ember, de a pénzével meg fogja pecsételni mil­liónyi csendesebb szabadsághívő is, ahogy a vasárnapi, immár kevésbé kockázatos tüntetésen is voltak nagyjából ennyien.

De ha már Magyarországon élek, söprök kicsit a saját portánk előtt. Persze hogy nem kell Charlie-nak lenni, de ha egy újságíró a charlie-sokban keresi a hibát, őt egyszerűen gyávának tartom. Az én szememben ő a „sehonnai bitang ember”, az anti-Ahmed. Azok pedig, akik Pesten tűzik ki a Je suis Charlie feliratot, többnyire pont a lényeget nem értik: kitűznék-e adott esetben azt is, hogy „fradista ultra vagyok”? Ők azt hiszik, hogy a lényeget tekintve maguk is Charlie-k, miközben a többségük ugyanannyira nem, mint ahogy én sem vagyok az. Illetve most egy kicsit mégis, ahogy krakéler módon belekötök mindkét oldalba.

Pedig most Magyarországon éppen ez a feladat tornyosodik előttünk. Együtt kell fellépnünk a nagyon nagy disznóságok ellen olyanokkal, akikkel más dolgokban alapvetőn nem értünk egyet. A mindent átható állami korrupció ellen hajlandó vagyok egy sorba állni fradista ultrákkal, kivénhedt kommunistákkal, mindenféle világmegváltókkal, és persze legszívesebben a magamfajtákkal, akiknek csak úgy tele van a hócipőjük azzal, ami itt történik. Jöjjön akárki, felőlem akár politikus is bármelyik pártból, ha úgy érzi, itt a helye. Egy ilyen sokszínű társaság úgysem fogja hagyni, hogy bárki kisajátítsa magának. Aztán majd, ha lerendeztük az igazán nagy disznóságokat, megvitatjuk egymás között a másodlagos dolgokat is – és akkor én, Ahmed már csak azt fogom védeni, hogy mindenki szabadon kifejthesse a véleményét.

 

Ugyanerről a kérdésről lásd a Magyar Narancs szerkesztőségi állásfoglalását: Charlie-k vagyunk

szerző
Mérő László
publikálva
2015/3. (01. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?
  • Egotrip

    Sándor Judit: Testbeszéd

    Az egészségügyi törvény szerint embriónak tekinthető minden élő emberi embrió a megtermékenyítés befejeződése után a terhesség 12. hetéig.

    Szerző
    Sándor Judit
    Posztolva
    2016. aug. 05., 11:10
    Kommentek
    0
    Sándor Judit: Testbeszéd
  • Egotrip

    Maga itt a tánctanár?

    Mérő László: Ha én iskolaigazgató lennék

    Mindenekelőtt szerződtetnék néhány nagy tanár­egyéniséget. Kerül, amibe kerül – és nem is kerülne annyira sokba.

    Szerző
    Mérő László
    Posztolva
    2015. szept. 12., 18:22
    Kommentek
    7
    Mérő László: Ha én iskolaigazgató lennék
  • Egotrip

    Balázs Zoltán: A jobb lázadása

    Egy évvel ezelőtt még nem hittem volna, hogy a hozzánk képest jóval gazdagabb európai országok egyik fő politikai témája, a bevándorlás ilyen viharos gyorsasággal nálunk is központi probléma lesz.

    Szerző
    Balázs Zoltán
    Posztolva
    2015. aug. 13., 13:32
    Kommentek
    41
    Balázs Zoltán: A jobb lázadása
  • Egotrip

    Takács Ferenc: Kapirgáló

    Szerző
    Takács Ferenc
    Posztolva
    2015. aug. 13., 07:57
    Kommentek
    0
    Takács Ferenc: Kapirgáló
  • Egotrip

    Maga itt a tánctanár?

    Mérő László: Sokfajta játék

    Úgy negyven évvel ezelőtt a beszervezőtiszt azzal érvelt, hogy Róbert barátunk nyugati kém, ezért hazafias kötelesség jelenteni róla. Elhűlve kérdeztem, miből gondolják, hogy kém? A tiszt válasza: tudjuk, hogy sokkal többet költ, mint amennyit keres. Ezt csak a kémkedésért kapott pénzből finanszírozhatja.

    Szerző
    Mérő László
    Posztolva
    2015. jul. 21., 16:45
    Kommentek
    2
    Mérő László: Sokfajta játék
  • Egotrip

    Várhegyi Éva: Ekotrip

    „A polgári kormány az adócsökkentés kormánya volt az elmúlt években, és azt szeretnénk, ha az maradna a jövőben is” – mondta Rogán Antal a 2016-os büdzsé beterjesztésekor.

    Szerző
    Várhegyi Éva
    Posztolva
    2015. jul. 18., 14:06
    Kommentek
    0
  • Egotrip

    Mérő László: Maga itt a tánctanár?

    Ne a mesterséges intelligenciától féljünk!

    Több mint 25 évvel ezelőtt első könyvem, az Észjárások első kiadásában írásba adtam életem egyik legnagyobb tévedését, miszerint a mesterséges intelligencia (MI), a számítógép sohasem fogja legyőzni az embert sakkban.

    Szerző
    Mérő László
    Posztolva
    2015. jun. 21., 11:40
    Kommentek
    8
    Ne a mesterséges intelligenciától féljünk!
  • Egotrip

    Mérő László: Miért éppen Európa?

    Úgy tizenöt évvel ezelőtt, amikor Magyarország EU-tagsága még csak egy távoli álomnak tűnt, szerb barátaimmal iszogattunk. Néhány pohár sligovica után a szememre vetették, hogy miért kis kortyonként iszom, miért nem egyben hajtom fel a feleseket, ahogy azt kell. Erre ez jött ki a számon: „Tudjátok, nálunk, Európában mindenki úgy iszik, ahogy akar.”

    Szerző
    Mérő László
    Posztolva
    2015. ápr. 30., 08:27
    Kommentek
    7
    Mérő László: Miért éppen Európa?
  • Egotrip

    Bán Zoltán András: Noé vendéglője

    Tizenötödik számla – Putyin után Schwarzenegger

    Farsang utóján, ahogy az antialkoholista Kálnoky László írta, meglehetősen vonszolt léptekkel közeledem törzsasztalom felé a „Kicsit szomorkás a hangulatom máma” című slágert maga elé dúdoló romkocsma-övezetben, ám elhatározásom az elmúlt évben magamba döntött hordók ellenére továbbra is sziklaszilárd: ma végre belekezdek sorsdöntő előadás-sorozatomban a Magyar Mámor történetéről.

    Szerző
    Bán Zoltán András
    Posztolva
    2015. márc. 28., 15:02
    Kommentek
    0
  • Egotrip

    Várhegyi Éva: Ekotrip

    És a hajó megy

    Ha a KSH „első becslése” megerősítést nyer, akkor a GDP 3,5 százalékos tavalyi bővülésével Magyarország az uniós élmezőnybe kerülhet.

    Szerző
    Várhegyi Éva
    Posztolva
    2015. márc. 19., 12:02
    Kommentek
    0
  • Egotrip

    Balázs Zoltán: A jobb lázadása - Ki látott már szocialistát?

    Szerző
    Balázs Zoltán
    Posztolva
    2015. márc. 08., 10:27
    Kommentek
    11
    Balázs Zoltán:  A jobb lázadása - Ki látott már szocialistát?
  • Egotrip

    Mérő László: Maga itt a tánctanár?

    25/40

    A rendszerváltás idején sokszor sokan példálóztak azzal, hogy Mózes népe az egyiptomi rabszolgaságból való szabadulás után negyven évig bolyongott a sivatagban. Már akkor is látszott, hogy nem lesz olyan egyszerű, egyenes az út a diktatúrából a nyugati demokráciába. Érdemes talán a kis napi szenzációnkat, az Orbán–Simicska-konfliktus kiteljesedését ebből a szempontból is megvizsgálni.

    Szerző
    Mérő László
    Posztolva
    2015. márc. 04., 10:03
    Kommentek
    9
    25/40
  • Egotrip

    Mérő László: Je suis Ahmed

    Magyarországon alapvető dolgokban kellene zöld ágra vergődnünk ahhoz, hogy érdemben hozzá tudjunk szólni a párizsi tüntetésekhez. Például abban, hogy tüntethetünk-e a saját, adott esetben rasszista bunkóink mellett, ha aljas módon legyilkolják őket. Mérő László különvéleménye a terrortámadásról.

    Szerző
    Mérő László
    Posztolva
    2015. jan. 22., 15:25
    Kommentek
    19
    Mérő László: Je suis Ahmed
  • Egotrip

    Váradi Balázs: Csak semmi politika!

    Testvéri tankok

    A magyar közpolitika mostanában nemcsak csüggesztő, de végtelenül provinciális is. Amikor azt próbáljuk bemutatni és megérteni, mi zajlik körülöttünk, alaptörvényestül, stadionostul, hajléktalanüldözésestül, áfacsalásostul, hajlamosak vagyunk kézlegyintéssel elintézni azokat a körülményeket, amelyek éle­tünk színterén, ezen a kilencvenháromezer négyzetkilométeren kívül esnek.

    Szerző
    Váradi Balázs
    Posztolva
    2015. jan. 19., 10:12
    Kommentek
    0
  • Egotrip

    László Géza: Visszajátszás

    Rögtönzések kora

    Lehet a rögtönzésben valami nagyszerű érzés: nekünk ösztönösen is sikerül, ami másoknak csak erőlködés árán, vagy még úgy sem. Nem kellenek ide hatástanulmányok és egyéb apparátusi hókuszpókusz! 2010 óta sok meglepő döntés született, gyakran előkészítetlennek is tűntek, de volt bennük logika. Még ha nem is szerettük e logikát, de volt.

    Szerző
    László Géza
    Posztolva
    2015. jan. 19., 10:12
    Kommentek
    0
  • Egotrip

    Bán Zoltán András: Noé vendéglője

    Tizenharmadik számla – A cári Magyar Borbizottság titokzatos története (a vég)

    Amint az utóbbi hetekben örömtelien sokasodó számú egyik tüntetés végeztével befordulok a kocsmámat rejtő romsikátorba, azon kapom magam, hogy akaratlanul is a „Sej, a mi lobogónkat” kezdetű dalt dúdolom magam elé, különös tekintettel a „fényes szellők fújják” sorra.

    Szerző
    Bán Zoltán András
    Posztolva
    2015. jan. 19., 10:12
    Kommentek
    0